Hűséges társ

Az ember ilyen: viszonyul,

ha esik, ő is beborul,

ha tiszta az ég, felderül,

ilyenkor nincsen egyedül,

hűséges társa az árnyék,

cirógatja levél, ágvég,

amint sétál a fák alatt,

felnéz: be jó volna hanyatt

feküdni egy bárányfelhőn,

átlebegni mezőn, erdőn! –

botor gondolat, az ember

kísérletezik a nyelvvel

ilyenkor, mert hát ilyen ő,

felhőt von rá a bökkenő…

Kislány tűn’ fel kissé odább,

int, mosolyog, lebeg tovább…