„Idegen vér kering benne kék vér.”
(Albert-Lőrincz Márton: A szamáriai ember)
A vére kék, hasonló az
éghez, amikor az a föld
fölé hajol, bekötözi
sebeit, s a szállásadó
éjnek markába nyom
egy halom csillagot.
Szavát betartja, mindig
visszatér a sötétség és
világosság között
kanyargó úton,
s égi valutával fizet: a vér
megcsörren az erekben,
mintha aranytallérok
táncolnának a pulton…
Ő a föld hajszálgyökere,
kinek egy út sem túl mély,
sem túl keskeny,
irtják, vágják mindenütt,
csoda, hogy él még.
Nagy a hatalma.
Szívósabb, mint a gaz,
tanknál erősebb, levegőnél
átlátszóbb lován.
Ezredévek sebeit kötözi
s fizeti a kékvérű idegen,
az Ember…
Kötet
Jöttment idő
Ciklus
A reménytelenségen túl
Versírás dátuma
Megjelenés dátuma
Megjelent
Káfé Főnix
Online megjelenés