A múlt házában lakunk,

onnan nyílik ablakunk

– jelenünk – a jövőre,

e ködfátylas erdőre.

 

Sétáim odavisznek,

amikor kitekintek,

lehullt gally: reményrőzse

– minden reményláng őse –

 

kísér rendszerint haza,

s fahasáb, mely általa

tüzet fog a kályhában.

Kék ég lobog a lángban…

Kötet
Jöttment idő
Ciklus
Trianoni csomó
Versírás dátuma
Megjelent
Várad