A múlt házában lakunk,
onnan nyílik ablakunk
– jelenünk – a jövőre,
e ködfátylas erdőre.
Sétáim odavisznek,
amikor kitekintek,
lehullt gally: reményrőzse
– minden reményláng őse –
kísér rendszerint haza,
s fahasáb, mely általa
tüzet fog a kályhában.
Kék ég lobog a lángban…
Kötet
Jöttment idő
Ciklus
Trianoni csomó
Versírás dátuma
Megjelent
Várad