„ A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség.”
(Einstein)
Minden reggel arra kelek,
hogy ropognak a fegyverek,
egyik szomszéd nyakán hurok,
pedig erős – ennyit tudok –,
a másiknak ég a háza,
világgá fut a családja,
ő, ha belehal is, marad.
Ki szította a parazsat? –
ezzel kelek, ezzel fekszem,
lángban áll a szívem, eszem.
Ez a világ egy kis falu:
gyorsan terjed tűz, háború.
Mintha két kakas küzdene,
úgy szurkol a világ fele
a kisebbik taréjosnak:
az ő vérén kel a holnap,
a másikén a büszke múlt
napja kihuny – ezt a bravúrt,
kiskakas, ha megcsinálod,
megváltod a szabadságod.
Reá fogadnak, tapsolnak,
a könnyeiben pancsolnak,
halottai hősök lesznek,
álmodhat-e többet, szebbet?
Nem hagyják soha magára,
vigyáznak az unokára,
kályhájába tüzet raknak:
emlékét e kakas-harcnak…