Feleségem születésnapjára
Úgy állok most a hetven előtt,
mintha az idő kopott fapadjáról
ugyanazt a csillagot nézném:
nem öregszik, nem mozdul el,
mindig ugyanott látom.
Esténként mesélsz, s el-elképzelem
a vásárhelyi intris* évek
számtalan párnába sírt éjjelét…
váltig csodálkozom: hogy-hogy
nem látom árva jelét
sem arcodon, szemedben
a reggelig szántó ekéknek?
Csillag-anyagból gyúrtak téged?
Nem öregszel, örökké ugyanott
vagy: szolgálatra készen
sorsunkká boltozódott égen…
*Internátusi (diákotthoni) slang változata
Kötet
Jöttment idő
Ciklus
Ó, Rómeó, ó, tempora
Versírás dátuma
Megjelent
Erdélyi Toll