Kemény valóság

              „Selyem-szárnyú szeleken

                száll a tűnő szerelem.”

                Horváth Imre: Romantika

Jövő-menő szeleken

elszállt minden szerelem,

aranyporuk is szálldogál,

szememre hulló fátyolán

föl-föltűnik egy-két árnyék –

nélkülük árnyékká válnék,

talán még így is az vagyok,

a ráncaimon ballagok

nem tudom, hová, és merre,

hol fölfelé, hol lefele…