Olykor gond-esőben ázom,
de nem sokat,
csak amennyit a mókus
elidőz egy ágon.

Hullnak a levelek,
nagyon sok a dolgom,
futok fától fáig,
fára föl, fáról le,
tágul horizontom.

Gyűl lélek-odúmban
kép, gondolat, hír, esemény.
Megél-e ezekből
a téli estéken
gubbasztó remény?

Lesz-e hó:
táncolva hulló,
könnyű kristály-paloták,
hogy az eltűnt nyarat
az ablakra ragyogják?

Kötet
Jöttment idő
Ciklus
Büszkeség és alázat
Versírás dátuma
Megjelenés dátuma
Megjelent
Káfé Főnix