Jelentés a jelenből

Jelentem, valóban, változik minden,

de két pont soha: az ember fent is, lent

is... Ugyanúgy eszel, iszol, mint régen,

ugyanúgy jársz, fekszel, kelsz, ölelsz, érzel,

nem lettél más, most is fáj, ha becsapnak,

most is szép jövőt lányodnak, fiadnak –

patikamérlegre téve se vagy más

szív szerint, mint az egyiptomi kaszás,

vagy a nép, ki törvényt kapott az égből:

óvakodjon bűnös másféleségtől,

legyen mag: fent és lent között a vonal,

azt meg nem töri repülő vagy vonat,

csak színes szalag rajta a változás…

hej, hány jegytelen, fénytelen állomás!...