Két élet egyszerre

Én nem fészbukozom, nem én!

közönségnek bőven elég

a tükörkép,

mit az élet állít elém.

Ezer szeplő és májfolt,

tévedések, bűnök

néznek vissza rám, mintha

körkörös tribünről.

Mintha gladiátor volnék,

ki önmagával gyakorolt;

s meg kell halni valamiképp,

amikor szólít a porond.

Két életem van egyszerre,

a tükör előtt s a tükörben,

és mind a kettő valódi –

nem vágyom dicsőbbre, különbre…