Két kő

Vigyáznom kell, hová ülök le ezután,

nem lehet mindegy, hogy este vagy délután

pillant meg valaki egy szokatlan helyen,

amelyre rossz rím az ingem, szemüvegem,

mondjuk egy üzletház szép parkolójába’.

Kávét ittam éppen, gondos nőmre várva,

nagydarab díszkövön. Elfogad-e tőlem

kevéske pénzt? Szőke angyal állt előttem,

illat-szárnya orron csapott. Koldulok, azt

gondolta… Rossz emlék, időnként lehorgaszt,

de társam vigasztal – tapasztaltabb nálam

női észjárásban –: derüljek, ne bánjam;

olcsó trükk, pasasra vadászik az a nő,

ősz szakállad, hajad szívében kovakő...