A legnagyobb élő vers

Fény-pillangók lebegnek

az alakon benéző fa fölött.

Hol születik a vers,

hol lakozik a szív és az ész között.

Közelebb a szívhez,

avagy mértani középúton?

A kérdésre aligha tudom a választ,

de azért eljátszom vele.

A fa a természet legnagyobb élő verse,

és föld a gyökere.

Ott kezdődik minden,

a föld méhében, egy szél

hordta maggal,

amelyről lerothad

a lényegtelen héj, meghal,

s később feltámad,

meghódítani a magasságot

saját testéből kovácsolt

pajzzsal, karddal,

lent és fent között

egyedül, 

gravitációval és viharral szemben, 

közel a földhöz,

és közel az éghez,

mint virágról virágra

rebbenő pillangó a földhöz lapuló réthez…