József és testvérei

Irigyek miért voltak

a tizenegy csillag,

kik álmomban

előttem meghajoltak?!

Homokot dobtak rám,

homokkal telt a szám,

vacogtam, letépték apám

ajándékát, meleg ruhám.

Pedig szerettem őket,

és szeretem ma is:

tizenegy csillagot,

ki álmomban

előttem meghajolt.

Csupán egy álom volt.

Ezért nem jár halál.

Homokból emeltek

lépcsőt lábam alá.

A Nap és a Hold is

meghajol előttem:

bő a termés, búza

jut nekik is bőven...