A kezdet kezdetén

Valaki idecsöppent a kezdet kezdetén,

amikor még egy csepp víz sem volt a földön,

csodálkozott váltig, sose látott gödröt,

és motyogta bódultan: hová érkeztem én?

hiszen itt nincs parány élet sem, mint magam,

s hatalmasabb ez a kő, mint az űrhajóm,

szerencsém, hogy maradt vizem, jégkulacsom

becsapódásálló, kis membránsátramat

itt ütöm fel, ebben a kősivatagban,

s amíg kulacsomból a víz szertefolyik,

kifújom magamat, támadjanak szelek,

nagyokat nyújtózom, nagy, óriás legyek –

ember, aki majdan azon gondolkodik,

mért csöppentem ide árva egymagamban…