A metafora, pillarésnyi szemszögből

Lélekkapcsoló a metafora,
legbelül, egy hűvös falon,
az kattan, mikor olvasol,
és fénybe borul az egész szoba;

Hideg Ész firtatja (miféle drótok 
művelik az örök csodát,
hogy az világít s bebocsát),
a fejét vakarja, nem érti, dohog,

ideges, vésőt, kalapácsot fog,
és bontani kezdi a falat,
mondhatod estig, hiába mondod:

nincs semmi a kapcsoló alatt, 
csak áram, egyik lélekből a másikba, 
s halvány érintéssel terjed, nincs más titka…