Nem függhetek egész nap mozdulatlan
pókként a világhálón, tornáztatnom kell
a memóriámat… ez az alattomos
vírus velem együtt azt is bezárta:
a minap nem jutott eszembe,
hogy hívják azt a viccbeli
sivatagi állatot, kinek fullánkja halálos,
csak alkalmi érdek szülte barátja
nevét sikerült előhívnom a feledés
magasodó falai mögül,
a jószívű békáét, aki szívesen
átvitte volna felebarátját a folyón,
hogyha az – annak kellős közepén –
nem injekciózza bele iszonyatos
mérgét… a Murphy nevét
sem tudtam fölidézni,
pedig a viccbeli szomorú történet
s Murphy törvényei összefüggenek,
ami megtörténhet, meg is történik, előbb-utóbb,
hogyha nem vigyázok – vigyáznom kell,
életveszélyes megfeledkezni a skorpióról,
megváltozhatatlan természetéről,
pláne most, e megáradt halál-folyó partján…
érvelhet, hízeleghet, fenyegethet,
hátamra én nem veszem…